[ Pobierz całość w formacie PDF ]
.– Próbáldcsak ki!Lori megbabonázva érintette meg a férfi csuklóján húzódó heget, a sebesüléskitörölhetetlen emléket, Ian tûnõdve szólalt meg:– Egy centiméter, és az artériát vágom át… Szerencsém volt.Lori elborzadva nézett rá.– Akkor soha nem jöttél volna vissza Új-Skóciába.Hozzám.– Akkor soha.– Ó, Ian! – Lori hirtelen szorosan hozzásimult, és arcát a vállába fúrta.–Sajnálom.Úgy viselkedem, mint egy idióta.Teljesen összezavarodtam.Talánazért, mert lefeküdtünk?!– Nehéz erre válaszolni.– Ian újra megcsókolta, és ez alkalommal Lori olyanvágyakozva viszonozta, mint nemrég a hálószobájában.Ian pulzusa felgyorsult,és a nõ szájába suttogta: – Szerezz holnapra bébiszittert.– Igen – bólintott Lori.– Fél kilencre, vagy az túl korai?– Túl késõ! – És csókolni kezdte.– Aludj jól, kicsim! – mondta aztán rekedten,és ezúttal sugárzó mosoly volt a válasz.Másnap reggel Ian rögtön a kórházba hajtott.Samet mintha kicserélték volna.Makkegészségesnek látszott, és nagyon vidám volt.Legszívesebben hazamentvolna.Lementek a kórház kávézójába, ott beszélgettek.Ian beszámolt neki amûhelyben történtekrõl, de az öreget más is érdekelte.– Még mindig szerelmi bánat gyötör? – kérdezte, és kicsit szorongva nézett rá.– Nem.És ha megígéred, hogy nem eszel több sült krumplit, be is mutatom nekeda hölgyet.– Hm.Megérdemli?– De meg ám! Tetszeni fog neked, õ is Juniper Hillsbõl való.Morris Campbelllánya.Évek óta ismerem.– Jó magasra tetted a lécet.– Õ is – mosolygott Ian.– Tetszik az önbizalmad – veregette meg a vállát Sam.– Azért ne hanyagold elaz Alfa Rómeót, megértetted?– Igenis, uram.Te pedig vigyázz magadra, és gyógyulj meg!Elbúcsúzott, és a kórházból egyenesen.Lorihoz hajtott.Az asszony nyitott ajtót, és Ian, miután megbizonyosodott arról; hogy senkinincs a közelben, magához akarta húzni.De a nõ elhátrált, és odasúgta neki:– Itt van anyám! Pár napra jött, meglepetésszerûen.Az apám üzleti úton van.A csalódás hideg zuhanyként érte lant.– Nincs bébiszitter, nincs szerelem.– Nincs – bólintott Lori kifejezéstelen arccal.– De mondtam neki, hogy átjösszvacsorára.Ian átfonta a derekát.– Csalódott vagy?Lori a válla felett hátrapillantott, majd magához húzta a férfi fejét.Csókjarövid volt, de forró és édes.– Annak kellene lennem? Te jó ég, mindenütt rúzsos vagy, hol vannak a… Ó, anya,emlékszel Ian MacInnisre?Ian keze fejével megtörölte a száját, és megpróbálta elfojtani kitörni készülõnevetését.– Örülök, hogy újra látom, Mrs.Campbell – mondta nem túlságosan õszintén Lorianyjának.Marion Campbell szinte semmit sem változott.Frizurája pontosan a régi, bársminkje kissé visszafogottabb, és öltözéke talán kevésbé hivalkodó volt.Valami mégis megváltozott rajta.Talán a tekintete lett barátságosabb? Vagycsak azért érzett õ effélét, mert az asszony férje tilalma ellenéremeglátogatta a lányát?– Jó napot, Ian – üdvözölte Marion, és kezet nyújtott.– Bárhol felismertemvolna, pedig megváltozott.– Ugyanezt mondhatom én is önrõl, Marion.A férfi válasza világossá tette számukra, hogy egyenrangú félként állnakegymással szemben.Ian már nem függ a Campbellektõl.– Akkor meg fogjuk érteni egymást – mondta Marion Campbell szárazon.– Lorimesélte, hogy ön Sam Withrod társa.Morris is ott javíttat.– Tartjuk szerencsénknek – felelte Ian hasonlóan kimért hangon.– Anyám hozott egy üveg bort – szólt közbe Lori, hogy oldja kicsit afeszültséget.– Kinyitnád, Ian?– Természetesen.– Ha már nem szeretkezhet Lorival, akkor legalább értéséreadja az anyjának, hogy õ Lori életének része.Kezdte szórakoztatni a helyzet.– Nagyon jól csinálod – súgta a fülébe Lori egy óra múlva, amikor az anyjavégre bement a lányok szobájába.Ian a karjába zárta az asszonyt.– Azt akarom, hogy világosan lássa, hogy állnak a dolgok!– Nekem bevallotta, hogy õ mindig is kedvelt téged – mondta Lori.– Becsülibenned, hogy komolyan veszed a munkádat.És sajnálja, hogy nem fiatalabb húszévvel, mert akkor megpróbálkozna veled.A saját anyám!Ian hangosan felnevetett, mire Lori megsértõdött.– Nagyon vicces.A férfi a vörösbort ízlelgette.Kitûnõ volt.Hirtelen megszólalt mögötte egygyerekhang:– A papád is ilyet ivott?Ian egy pillanatra kiesett a szerepébõl.Eszébe jutott, amikor a mûhelyben egypolc mögött felfedezte apja gines üvegét.Akkoriban hétéves lehetett.– Liddy, nem kellene… – próbálkozott Lori.– Nincs semmi baj – vágott közbe Ian, és a gyerekhez fordult.– Mindentmegivott, ami csak a keze ügyébe került, Liddy.Olyan volt ez, mint egybetegség.– Te is beteg vagy?– Nem
[ Pobierz całość w formacie PDF ]