[ Pobierz całość w formacie PDF ]
.Megértõ, érzõ lélek, és nyugodtan mondhatom, hogy egészen formás hátsó felevan…– Elég! – szakította félbe Lesley, és gyorsabb ügetésre nógatta a lovát.–Gondolhattam volna, hogy nem fogok tõled értelmes választ kapni.Richard közvetlenül mögötte lovagolt.– Vigyázz! – figyelmeztette hirtelen a lányt.– Azt hiszem, Boglárka valamiostobaságra készül.Lesley észrevette, hogy a kanca ki akar térni jobbra.Megrántotta a gyeplõt, derögtön rájött, hogy ezzel hibát követett el.Nem tudta megtartani magát a lóhátán, és ijedten fölkiáltott.A következõ pillanatban már le is csúszottBoglárka hátáról, mint egy darab vaj a forró késrõl.Nem valami kecsesenérkezett a kemény földre.Richard azonnal ott termett mellette, és óvatosan fölemelte.– Látod, mit csináltál? – kiabált dühösen a lány, mivel minden eddigi fölényeodalett.– Mit követtem el?! Hiszen magadtól pottyantál le a lóról, drágaságom!– Megijesztettél – hibáztatta a férfit Lesley, de egyáltalán nem volt ellenére,hogy Richard meleg, megnyugtató keze a vállán pihenjen.– Állandóan rettegésbehajszolsz!Richard félresimította a lány haját a homlokából.– Igazán nem akarok ilyet tenni veled!Lesley a férfi szemébe nézett.Úgy látta, hogy Richard õszintén beszélt: nemnevetett, tekintete komoly maradt,– Nem voltál veszélyben – mondta a lánynak.– Hiszen itt vagyok melletted, ésnem engedném, hogy történjen veled valami.Richard átható tekintete teli volt kimondatlan kérdésekkel.De hogy adjonLesley választ minderre? Hirtelen elfordult, és leporolta a nadrágját.– Nem szívesen esem hasra – mondta fagyosan.– Azt senki nem teszi szívesen.– Richard ismét olyan közel lépett hozzá, mintelõzõleg.– Mégis elõfordul olykor-olykor.Néha semmit sem tud ellene tenni azember.– Én tudok – emelte fel Lesley a fejét.– Akkor te rendkívüli nõ vagy, Miss Lyndstrom.– Richard lesimította a lányösszekócolódott haját.– Mindenesetre sokkal erõsebb, mint én.– Ne beszélj bolondságokat! Te vagy a legerõsebb férfi, akit ismerek.Richard keze habozva lecsúszott a lány válláról, amit Lesley nem kissajnálattal vett tudomásul.Ugyanakkor szidta magát emiatt a meghasonlás miatt.Hát nem megtiltott magának minden közeledési kísérletet?– Mindig azt hittem, hogy bátor vagyok – mondta csöndesen a férfi.– Most márazonban nem vagyok ebben olyan biztos.Odavezette Boglárkát, és felsegítette rá Lesleyt.A lány lenézett a lábánálálló férfira.– Mitõl félhet egy ilyen ember, mint te?Richard görcsösen felnevetett.– A bukástól.Éppúgy, mint te.Odanyújtotta a lánynak a kantárt, és fellódította magát El Diablo nyergébe.Lesley eközben éppoly magabiztosnak látta õt, mint amilyennek korábbanmegismerte.5.FEJEZETLesley a teáscsészéje fölött nézegette Conway House vendégeit.Volt köztük egymagas, vörhenyes férfi, aki különösen érdeklõdött Lesley iránt, és beszédbeelegyedett a lánnyal.– Tessék? Bocsásson meg, de nem figyeltem – mondta Lesley bûntudatosan.Azt mondtam, feltétlenül meg kell néznie Ekluta szellemházait.Az indiánokezeket sírkövek helyett állítják: kicsiny házakat építenek az elhantoltgyermekeknek, azoknak az anyáknak pedig, akiket gyermekükkel együtt temettekel, nagyobbat készítenek, benne egy kisebbel, és így tovább.– A rõt hajú férfikarját a kanapé háttámlájára helyezte, és közelebb húzódott a lányhoz.–Szívesen megmutatnám magának.Lesley udvariasan mosolygott.– Igazán kedves öntõl.Eközben azt a világosbarna hajú, magas férfit figyelte, aki a szemközti falnál,a többiektõl kissé távolabb üldögélt egy karosszékben.Richard egy újságotlapozgatott, és sört ivott.Egy kevés hab a felsõ ajkára tapadt, és Lesleyönkéntelenül is megnyalta a sajátját.Elbûvölõnek tartotta a férfi száját.Felidézte magában a csókját, és mindazt, amit a csók kiváltott belõle.Nyugtalanul fészkelõdni kezdett, amit rögtön meg is bánt: a tegnapi lovaglástólminden porcikája sajgott, és tudta, hogy még néhány napig fájni is fog.Jellemzõ, gondolta dühösen, hogy a történtekre csupán meggyötört fenekeemlékezteti.Richard nemcsak a lovak neveivel ültette fel – a valóságbanCézárnak és Lizzynek hívták õket –, hanem azzal az ostoba kígyómesével is.Alaszkai korallkígyó! Soha életében nem fogja elfelejteni, hogy Bob, Mae és atöbbiek félholtra kacagták magukat, amikor elmesélte erdei kalandját.Meg tudtavolna fojtani Richardot, a karjait megbénító izomláz azonban megakadályoztaebben.– Aztán megnézhetnénk a dagályt a Cook-öbölben.Az árhullámok ott állítólagnégy méter magasak.Lesley ivott a teájából, bólogatott, és megállapította, hogy megint nem figyelta férfira.Amikor kötelességszerûen ismét beszélgetõtársa felé fordult,meghallotta Richard hangját.Ijedtében kilöttyintettem teáját.– Most jut eszembe, Lesley, valami fontosat akarok mondani.– Richard megfogtaa lány karját, és fölsegítette.– Rögtön visszajövünk – vetette oda ameghökkent vendégnek.Kiment Lesleyvel a verandára, odatolt a lánynak egy fehér hintaszéket, és magais letelepedett.– Mit akarsz mondani? – kérdezte Lesley.– Úgy éreztem, meg kell mentenem téged – válaszolta Richard lefegyverzõközvetlenséggel.– Ha nem vetted volna észre, az a fickó már félig az ágyadbanérzi magát!Lesleynek elállt a lélegzete.– Te becsavarodtál! – kiáltotta.– És egyáltalán mi közöd hozzá, ki fekszik azágyamba?– Természetesen semmi közöm hozzá.Csak nem szeretném, ha Conway House-rólpletykálni kezdenének.Egykettõre híre menne, ha a férfivendégek könnyûjátékszerévé válnál.Lesley nem hitt a fülének.– Hihetetlen, milyen körültekintõ vagy! – tajtékzott.– De ide hallgass,Conway, én nem vagyok olyan igénytelen, mint gondolnád.Nem kell oktatásttartanoda…– A férfiakról és a szexrõl? – szakította félbe a férfi.– Ez igazánmegnyugtató.Lesley tehetetlenül az ajkába harapott.– Akarsz még esetleg mondani valamit, mielõtt visszamegyek a vendégekhez?– Ó, igen! – Richard elõrehajolt, tekintete komor és átható volt, szinte aszékéhez szögezte a lányt.– Óvakodj a férfiaktól! Talán sokkal többet akarnaktõled, mint sejtenéd.Lesleyt lassanként szórakoztatni kezdte ez a játék.Tágra nyílt szemekkelmeredt Richardra.– Akkor ez rád is érvényes, ugye, Bucky? Te is sokkal többet akarsz, mintgondolnám, igaz? – Gúnyosan felnevetett, és behunyta a szemét.Az erdõbõlfenyõfák fûszeres illatát sodorta felé a szél.Milyen szép is volt… A fák, avirágok, Richard.,.Aztán felnyitotta a szemét.A férfi ott állt fölé hajolva, kezével kétoldalt ahintaszék karfájára támaszkodva,– Elárulhatnád, mennyit akarsz adni magadból, én pedig eldöntöm, hogy ez elég-enekem.– A hangja ridegen kongott.Lesley torka összeszorult.Közvetlenül maga elõtt látta Richard nyitottinggallérját és lüktetõ, nyaki ütõerét.Szerette volna megérinteni, detürtõztette magát.– Egyáltalán semmit nem akarok adni neked – suttogta.– Miért nem? – A férfi végigsimított a lány selymes haján.– Nem vagyok elégvonzó?– Nagyon is vonzó férfi vagy – tért ki az egyenes válasz elõl a lány.– Jólesik hallani.– Richard megcirógatta Lesley fülcimpáját.– Akkor miértvagy ilyen fukar hozzám?– Mit akarsz tõlem?A férfi az ujjhegyével végigsimította Lesley nyakát, egészen a ruhájakivágásáig.– Mit szólnál hozzá, ha azt mondanám, hogy mindent?Richard elkezdte kigombolni az ingruha legfelsõ gombját.Lesleyt elöntötte aforróság, aztán reszketni kezdett
[ Pobierz całość w formacie PDF ]